Mindenki összetevő-kisokosa

Úgy gondolom, sokunkat érdekli, hogy miből áll össze az, amit élelmiszerként belsőnk, krémekből pedig a bőrünk fogyaszt. Mivel én inkább a kozmetikai szerekhez értek, erről írnék. Ezek kulisszatitkaiba szeretne belelátni az ember, azonban általában, ha maga elé idézi az elsőre érthetetlennek tűnő, apróbetűs összetevőlistát, elmegy a kedve a tanulmányozásától és legyintve azt mondja: mindegy, úgyis minden tele van már káros anyagokkal. Megnyugtatlak, ez nem teljesen van így. Meglátod, kedves Olvasó, ha a cikk végére érsz és előveszed a krémed dobozát, az “orvosi” nyelven íródott betűrengeteg egyből átváltozik egy megérthető és érdekes ismertetővé.

Hogyan is épül fel a Krémikus-féle kisokos?

Legelőször szeretnék tisztázni pár olyan alapvető kérdést, mint például mit jelent az “Ingredients” vagy “INCI” szó a lista elején, vagy általánosságban, az egész felsorolást egyben nézve mit állapíthatunk meg első látásra.

  1. “Ingredients” vagy “INCI”: ez a két kifejezés ugyanazt jelenti: Összetevők, amikből összeáll a krémünk, a samponunk, az éjszakai szérumunk. A kettőspont után következő elnevezések egységesen, az egész világon, annak minden országában ugyanazt az anyagot jelölik (elméletileg). Azért elméletileg, mert lehet néha találkozni efféle “apró hibákkal”: például nem írják ki teljesen a listában (mert lusták, spórolnak a tintával vagy fogalmuk sincs, hogy egy növény mely részéből nyerték az anyagot?), hogy Aloe Barbadensis Leaf Extract vagy Juice (az Aloe Vera növény levelének külső rétegei és a kocsonyás állománya közötti sárgás lé vagy maga a gélállagú nedv, melyek kitűnő bőrápoló anyagok), hanem megelégszenek azzal, hogy Aloe Extract. Ki tudja, ez jelentheti akár a kertészetekből szerzett, dísz- és nem gyógynövényként termesztett aloé nyesedékét is, melyből kivonják a kívánt (nem kifejezetten bőrtápláló) anyagot, nem? Nem tűnik valami tisztának és meggyőzőnek, ugye? Apróságnak tűnhet, de nagyon lényeges szempont a kozmetikumok első körben végzett megítélésében. Minél alaposabban kitérnek az INCI-listában arra, hogy például az adott növény mely részéből tettek a samponunkba, annál biztosabbak lehetünk benne, hogy a lehető legtisztább minőségű terméket választottuk. A növényeket említettem, mert itt a legszembetűnőbb ez a probléma, kezdetben ezt a legkönnyebb kiszúrni, de akár a különféle kémiai elemek egymással alkotott vegyületeit is fel lehetne hozni példaként. Ez utóbbi már kicsit több tapasztalatot igényel az összetevők felismerésének világában.
  2. Nem biztos, hogy az a leghatásosabb krém, aminek végeláthatatlan az összetevő-listája. Lehet, hogy túl sok benne a Cl-jelöléssel kezdődő színanyag, vagy éppen tele van tartósítószerrel (pl. többféle paraben). Tartósítani (és néha színezni) persze kell a termékeket, de mint mindenhol, itt is lényeges az optimális mennyiség és a korszerű (nem parabénekkel, hanem mondjuk Potassium Sorbate-tal, azaz kálium-szorbáttal való) konzerválás. A szükségesen hosszú INCI-lista mellett szól azonban, hogy sokszor a termék megfelelő állagának eléréséhez ( pl. speciális szérumok) vagy a hatóanyagok stabilizálásához sok mindent bele kell pakolni a keverékbe, hogy az össze tudjon állni. Az már egy másik téma, hogy mely anyagoktól mely keverék képes egyben maradni (emulgeálódni), de az biztos, hogy az esetek legalább 95%-ában ezek veszélytelenek az egészségünkre nézve. Figyeljük meg tehát, mekkora a hidratáló, növényi, jótékony állati, nyugtató anyagok aránya, és ehhez képest mennyi a tartósítószer, illatanyag, színezék a keverékben. Lejjebb ezek felismeréséről mind olvashatsz.
  3. Figyeljük meg, mely összetevők szerepelnek a lista elején! Minél több van valamiből az adott termékben, az annál előrébb szerepel a felsorolásban.
  4. Ne ítéljük meg elsőre negatívan az anyagot a nevének hossza miatt! Hajlamosak lehetünk az első pillantásra lehetetlenül elnyújtott nevű, még hírből sem hallott összetevőt hamisnak, károsnak ítélni. Ne tegyük! Gyarapodó ismereteinket felhasználva, próbáljuk meg analizálni az elnevezésben szereplő anyagokat! Itt egy példa: az anyag INCI-neve, amit látunk a felsorolásban a Sodium Acrylate/ Sodium Acryloyldimethyl Taurate Copolymer. Ez az összetevő nem más, mint egy ártalmatlan, emulziót (olaj és víz elegyedő keverékét) stabilizáló vegyület.1 A sodium vagyis nátrium-akrilát2ot viszkozitást (a folyadék sűrűségét) beállító szernek használják a kozmetikumokban. A polymer szót műanyagoknál hallhatjuk legtöbbször, de megtévesztő, mert a kozmetikumokban használatos polimerek legtöbbször aminosavakból épülnek fel, amely fehérjék ugye a természetben megtalálható anyagok és például létszükségletűek az élő szervezetek működéséhez.

És hogyan épül fel a krémünk?

A krémünket alkotó anyagokat úgy rendeztem (dőlten, vastagon szedve), amilyen sorrendben általában szerepelnek a listán. Példaként vegyünk egy gyakori krémtípust: egy érett bőrre való, nappali hidratálót fényvédővel, mely nem bio-minősítésű.

Water/Aqua: A kozmetikumok legtöbbször, a legnagyobb részben vízből állnak; a víz oldóanyag a többi összetevő számára. A termékekben legtöbbször deionizált vagy tisztított vizet (ásványi sóktól megtisztított víz) használnak, hogy biztosítsák a termék tisztaságát.3

Glycerin: Vízmegkötő. Állati és növényi zsírokban egyaránt megtalálható, bőrazonos anyag. Rendkívül jó vízmegkötő, azonban a túl sok vagy tömény glicerin szárító hatású lehet (mivel a bőr felszínéről a víz könnyen párolog, a fűtő/hűtő szerkezetektől meg pláne – ez a bőrfelszín természetes “vízvesztése” -, így a sok glicerin rá is segíthet erre).4 Ezért keverik a következő, emollient (lágyító, bőrpuhító) anyagok egyikével:

Dicaprylyl Ether vagy Carbonate (a Dicaprylyl jelzi a lágyító anyagot): biztonságos emollient anyag, oldószer a kozmetikumokban.5

Paraffinum Liquidum/Mineral Oil: Ásványi olaj. Színtelen, tiszta folyadék, melyet a petróleumból vonnak ki a gázolajgyártás folyamatának melléktermékeként. Rossz hírneve ellenére Paula Begoun, a kozmetikai szerek nemzetközileg elismert szakértője szerint a kozmetikai tisztaságú ásványi olaj a valaha talált legbiztonságosabb, legkevésbé irritáló hidratáló anyag. A híres amerikai bőrgyógyász, dr Leslie Baumann Cosmetic Dermatology című könyvében Paula Begounhoz hasonlóan azt írja, hogy a kozmetikai tisztaságú ásványi olaj egy kiváló és biztonságos hidratáló összetevő.6

Cetyl, Behenyl, Arachidyl Alcohol: zsíralkoholok, melyek emulgeáló (hogy összeálljon a krémünk és ne essen alkotóira), sűrítő és bőrpuhító tulajdonságúak.7 Ezen vegyületei az alkoholnak nincsenek szárító hatással a bőrre! (Azonban a sima Alcohol-ként szereplő, a listában az első helyek valamelyikén lévő, tartósításra használt anyag szárító hatású a bőrre, az efféle kozmetikumok az esetek nagy részében kerülendők, egyik bőrtípust sem szabad túlszárítani!)

Dimethicone: Sűrűbb állagú, szilikon alapú polimer, mely nem hagy nehéz érzetet maga után a bőrön. A kozmetikai termékekben alkalmazva könnyen kenhető, selymes érzetet ad, valamint megakadályozza a habzásukat. Mivel képes védőréteget képezni a bőrön illetve kitölti a finom vonalakat és ráncocskákat, ezért gyakran használják alapozókban.8 Ez a védőréteg még hasznos is lehet, kicsit gátolja a vízvesztést is, melyről fentebb írtam, így tovább marad hidratált a bőrünk. Nem kell tartani tőle, nem mitesszerképző!

Octocrylene: Kémiai fényvédő, mely az UVB- és rövid (290-350 nm) hullámhosszú UVA-sugarak ellen nyújt védelmet. Napfényvédő képessége viszonylag gyenge, önmagában használva nem nyújt kellő védelmet. (Társítják is erősebb fényvédőkkel, pl. a methoxydibenzoyl -előtaggal kezdődő anyagokkal.) Az octocrylene egyébként nagy stabilitású összetevő, mely megvédi a többi fényvédőt az UV-sugárzás okozta károktól.9

Ezen anyagok után következnek általában a növényi összetevők. A leggyakoribb bőrtápláló anyagok között van pl. a Simmondsia Chinensis Seed Oil (Jojoba-magolaj), az Argania Spinosa Seed Oil (Argán-magolaj), a Borago Officinalis Seed Oil (Borágómag-olaj), az Olea Europaea Oil (Olívaolaj), vagy éppen a Calendula Officinalis Flower Extract (A körömvirág virágának kivonata). Ha érdekelnek a gyógynövények, növényi olajok és azok sokszor igen hatásos eredményei, előszeretettel ajánlom a A természet kincsei – Gyógynövények című könyvet, mely Kim Hurst munkája.

Ezek után/között foglalhatnak helyet továbbá a különféle növényi őssejt-kivonatok, antioxidáns hatású anyagok, peptidek (sejtanyagcsere-támogató, bőrazonos anyagok). Utóbbiról bővebben a következő cikkemben olvashatsz.

Tocopheryl Acetate: Az E-vitamin egyik formája, mely a tiszta E-vitamin és az ecetsav észtere. A tocopheryl acetate hasonló tulajdonságokat mutat a tiszta E-vitaminhoz, azonban egy kicsit kevésbé jó a felszívódása a bőrbe és a fotoprotektív (fényvédő) hatása is kevésbé bizonyított. Viszont hosszabb a szavatossági ideje a boltok polcain (shelf life), ami miatt ez a leggyakrabban használt formája az E-vitaminnak.10

Sodium Hyaluronate vagy Nátrium-hialuronát: A hialuronsav só formája, mely a bőrben is megtalálható természetes hidratáló elem (natural moisturizing factor, NMF). A lipidekkel együtt az NMF-ek segítenek megőrizni a bőr víztartalmát, feszességét. Ha csökken a bőr NMF- és lipidtartalma, az a bőr hámlását, kellemetlen feszülését és finom ráncokat eredményez. A kozmetikumokban alkalmazva a sodium hyaluronate képes vizet beszívni a bőrbe, ami a bőr kitelítődését, és ezáltal a ráncok csökkenését eredményezi.11 Sőt, a Sodium Hyaluronate nagyobb kémiai stabilitást mutat (tehát tartósabban marad meg a bőrön, nem bomlik le olyan gyorsan), mint a Hyaluronic Acid (hialuronsav).

Caprylic/Capryl Trigliceride: Kókuszolaj-származék. Ismét egy bőrpuhító (emollient), bőrkondícionáló és sűrítő hatású. Nem zsíros, könnyen kenhető, gyorsan a bőrbe szívódó anyag.12

Glyceryl Stearate: Pálmaolajban, szójaolajban, különféle zöldségekben és az emberi szervezetben is megtalálható zsírsav (sztearátok, stearate INCI-névvel jelölve). A kozmetikumokban bőrpuhító (emollient) és emulgeálószerként használt.13

Acrylates/ C10-30 Alkyl Acrylate Crosspolymer: Az Acrylate Crosspolymerek, Copolymerek mindig felületi hártyaképző anyagot jelölnek, melyek hidrofilek (vízkedvelők, vízmegtartók) és selymes bőrérzetet hagynak maguk után.14 Teljesen ártalmatlanok a bőrünkre nézve, ismét nem kell tartanunk a hosszú nevű anyagoktól (lásd feljebb a polimerekről írt mondatokban).

Sodium Hydroxide: Nátrium-hidroxid (lúgkő). Vízben oldva erősen lúgos oldatot képez. A kozmetikai iparban kis mennyiségben arra használják, hogy szabályozzák vele a krémek pH-értékét (bizonyos hatóanyagok csak bizonyos pH-tartományban aktívak, ilyenek pl. az AHA és BHA savak).15 Nagyobb mennyiségben bőrirritáló, de ebben a példában is a lista végén szerepel, így nem okoz kárt a bőrünk szerkezetében. (Érdekesség: a házi, mezei szappan is nátrium-hidroxidból és különféle zsiradékokból, növényi olajokból áll össze. Mivel sokkal többet tartalmaz a lúgból is, így szárítja a bőrt, elvonja róla a vizet, nagyon eltolja a természetes pH-ját, így a jótékony savköpeny sérül, terjednek a kórokozók. Testre sem igazán, de arcra határozottan NEM ajánlott a hagyományos szappan használata!)

Parfum/Fragrance: A minőségibb termékekben laboratóriumban bevizsgált, bőrbarátnak titulált és így felcímkézett, félretett parfümanyagot használnak a kozmetikumok illatosításához, melyek egy nem kifejezetten érzékeny bőrű emberen nem okoznak irritációt. Léteznek külön antiallergén parfüm-összetevők is, melyeket direkt rendkívül érzékeny, könnyen piruló bőrökön tesztelnek. Egy kis parfüm nem árt a krémekben, sőt, legtöbben az illata alapján döntenek végül egy adott kozmetikum mellett (mondanám, hogy alapvetően ne ezt nézzük, de persze senki sem szereti kellemetlen illatfelhőben tölteni a napját). Az igazán jó kozmetikum nem tartalmaz az INCI-listája első helyei egyikén sem parfümöt, maximum annak a végén.

Tetrasodium EDTA: Az EDTA az etilén-diamin-tetraecetsav rövidítése. Stabilizáló és segédanyagként használatos a kozmetikumokban, mely elősegíti, hogy a krém megőrizze állagát, illatát (enélkül az összetevők hajlamosak a víz ásványi anyagaival reakcióba lépni, nem kívánt változásokat okozva ezzel a krém szerkezetében).16

Xanthan Gum: természetes, nem műanyagból, “gumiból” származó sűrítőanyag17, melyet különféle cukrok erjesztéséből állítanak elő.

Potassium Sorbate/Parabének/Alkoholok/BHT: tartósítószerek, melyek hatása eléggé vitatott manapság. Több bőrgyógyászati szakmai folyóirat foglalkozott már ezzel. A jelenlegi álláspont és gyakorlat szerint a (kicsit minőségibb) kozmetikumokban előforduló mennyiség csak elenyésző lehet pl. a parabénekből (methyl-, propyl-butylparaben stb.). Én személy szerint úgy gondolom, ha az utóbb említett, egyébként fényérzékenyítő anyagokból – legyen az pár tized százaléknyi is – minden nap beviszünk a szervezetünkbe a bőrünkön keresztül, az káros. Persze, ha néha kölcsönkérjük valaki kézkrémjét, amiben van parabén, az nem okoz semmiféle sejtműködés-változást, de a folyamatos adagolása ennek a fajta tartósítószernek már okozhat a számomra logikus gondolatmenet szerint. Egy biztos, a bőrünk nem felejt – ezt sokszor és sok helyen hallhattuk már. Egy másik, kis mennyiségben nem károsnak titulált konzerválószer a BHT (butyl-hydroxy-toluol). Veszélyességét mutatja, hogy Japánban, Ausztráliában, Romániában és Svédországban már jóval korábban betiltották, mint tartósítószert, mert némely tanulmányok szerint egyes daganatfajták kialakulását gátolja, másokat meg elősegíti.18 Itt is ugyanazt gondolom: sokszor kicsi az hosszú távon sok. Éppen ezért keressük inkább a mondjuk Potassium (kálium) Sorbate-tal (a BDIH, natúrkozmetikumokat minősítő szervezet által is jóváhagyott szerrel) tartósított termékeket.

Cl [számkód]: színanyag, melynek a bőrhöz való kíméletessége kétséges lehet, attól függően, melyik színezékről van szó. Azonos számkódok azonos színárnyalatot jelölnek. Mivel általában az utolsó helyen szerepel az összetevő-listában, így nagyon keveset tartalmaz belőlük a legtöbb krémünk. Léteznek itt is, mint az illatanyagoknál bőrbarát, növényi anyagok, amikkel színezik a termékeket. Itt elég megjegyezni a Cl-t, az ezzel kezdődő szavakat a színezékek felismeréséhez.

Íme tehát az általánosságban felállítható sorrend az összetevőket illetően, ha egy nappali hidratálóról van szó. Természetesen a lista nem teljes, de a legtöbbször előforduló anyagokat, vegyület-típusokat, amiket a felsorolás segítségével kategorizálhatunk, azokat tartalmazza. Az ezzel bővebben foglalkozni kívánóknak érdemes az alábbi linkeken tájékozódni, folyamatosan jelen lenni ezen honlapok életében:

www.kremmania.hu – amiből még évekkel ezelőtt, a kozmetikusság előtt, én magam is elkezdtem tanulni az összetevőkről. Itt specifikusan utána tudtok nézni egy-egy összetevőnek, ami felkeltette az érdeklődéseteket. Ha éppen mondjuk új sampon vásárlása előtt álltok, akkor is érdemes itt tájékozódni, akár mások véleménye, tapasztalata alapján is. Az általam tesztelt, használt termékekről a “bforbeauty” felhasználónév alatt tudtok olvasni.

www.futurederm.com – az általam leginkább ajánlott, angol nyelvű blog: rendkívül könnyed, laikusoknak is érthető megfogalmazása a kozmetikai anyagok kémiájának. Ha egy igazán hiteles forrás kell az új, ismeretlen összetevők megfejtéséhez, hát ez abszolút annak mondható!

Remélem, sikerült közelebb hoznom Benneteket a krémanalizáláshoz, és most már nyitottabb szemmel tudtok nézelődni a polcokon a szépségápolási kincsek után kutatva (előfordulnak ilyenek is a drogériákban). Ne feledjétek: a tudás hatalom, és minél többet tudunk valamiről, annál kevésbé tudnak félrevezetni minket mindenféle csilli-villi reklámmal meg ígéretekkel.

 

 

 

 

A cikket írta, összeállította és gyűjtötte: Mészáros Dóra, a Krémikus tulajdonosa. A címoldali kép forrása: itt.  Az összetevők ismertetésében segítségemre volt a kremmania.hu, az ismertetők forrásai elérhetők az indexben lévő számokra kattintva.

Mészáros Dóra

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.